A lajhárokról az átlagolvasó annyit tud, hogy lusták. Rengeteget alszanak, nagyon lassan mozognak és naphosszat csak lógnak a fán. No és még azt is gondolják róla, hogy valami majomféle állat. Ez mind-mind tévedés. Nézzük meg miért!
Milyen állat a lajhár?
Testalkata, mozgása, életmódja alapján sokan a majomfélékhez tartozónak hiszik a lajhárt. Valójában azonban a hangyászokkal és a tatukkal áll rokonságban ez a Közép- és dél-Amerikában élő emlős állat. A vendégízületesek közé sorolják rendszertanilag. A kétujjú lajhároknak két faja, a háromujjú lajhároknak négy faját különböztetik meg. E nevek megtévesztők, ugyanis csak a mellső lábaikon van 2 vagy 3 ujj, a hátsókon mindegyik fajnak 3 ujja van.
Az élőhelyek csökkenése miatt a lajhárok száma egyre fogyatkozik. Valaha több fajuk élt és elterjedtebbek is voltak a Földön. Egyes fajaik akár elefánt nagyságúra is megnőhettek. A dicső múltra azonban már csak néhány maradvány (és a Jégkorszak című rajzfilm) emlékeztet.
A lajhár és az ember
Nagy kihívás a lajhárok számára az ember technikai fejlődése. Főleg a településeket összekötő utak jelentenek nagy veszélyt számukra. Ezen akár el is csodálkozhatunk egy percre, hiszen elvileg ennek az állatnak egész nap csak a fák ágain kellene lógnia. Csakhogy a lajhár egyrészt olykor új fát keres magának, másrészt kényes a tisztaságra - nem végzi el a dolgát a fán. Lemászik, megfelelő helyet találva lyukat kapar, majd be is temeti azt dolga végeztével. A földön igen nehézkesen mozog, ezért ha rövid útjai keresztezik az emberi utakat, nagy veszélybe kerülhet.
A másik probléma az állatkertek létesítése. Pontosabban az, hogy egyes lajhárok nem hogy nem szaporodnak, de nem is maradnak életben fogságban. Feltételezik, hogy olyan anyagokra is szükségük van a túléléshez, amelyeket az állatkertekben nem kapnak meg.
Fürge lajhárok?
Az állatkerti példányok meglehetősen sokat - akár napi 18-20 órát is - alszanak. Mozgásuk lassú, nehézkes. Azt gondolták, könnyű lesz megfigyelni őket a természetben.
Az első probléma, amivel a kutatók szembe találták magukat, az a lajhárok megtalálása volt. Ezen emlősök bundájában ugyanis algák élnek, melyek az évszaknak megfelelően hol barnássá, hol zölddé teszik őket. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy előszeretettel tartózkodnak az esőerdőkben a fák tetején, akkor beláthatjuk, hogy nem is egyszerű feladat fellelni őket.
A következő feladat a lajhárok megközelítése. Egy elismert lajhárkutató beszámolója szerint - aki pedig igencsak jól mászik - a lajhárok jóval gyorsabban mozognak az ágak között, mint az ember.
Újabb meglepetést okozott az őt vizsgálóknak vendégízületes barátunk az alvásával. Kiderült, hogy a természetben sokkal kevesebbet alszik, mint az állatkertben. Napi 9-10 órával beéri. Ennyit középiskolás gyermekeink is alszanak (ha hagyják őket).
Nézzük meg most, hogyan jut át egy lajhár gyorsan az úttesten!