Rajzfilmek, mesék, fotók által ismerjük őt, a mosómedvét. Bájos, szeretni való, vicces... Vajon valóban ilyen?
A mosómedve
Észak-Amerika lakói nagyon jól ismerik a mosómedvét, hiszen ott őshonos. A városok növekedésével ezek a helyes kis állatkák beköltöztek az emberek közé. Parkokban, szeméttárolók környékén, lakásokban élnek - utóbbiakban háziállatként. Ragadozók, mégis sok mindent megesznek. Nem vetik meg a növényeket, magvakat és a szemetet sem - a kukák felborogatása rendszeres, de nem túl hasznos ténykedésük. Természetes környezetében éjszaka aktív a mosómedve. Az embert nem támadja, de ha veszélyben érzi magát, határozottan védekezik.
A mosómaci, mint háziállat
A mosómedvék elég jól kijönnek a gazdájukkal és a háziállatokkal is. Kicsi korukban valóban kedvesek, bájosak, jól szocializálhatók, de.. A hímek 2-3 éves koruk körül agresszívvé válhatnak. Az embert fajtársnak, ebből kifolyólag vetélytársnak tekintik. Elég komoly kárt okozhatnak a lakásban, tehát nem célszerű bezárva tartani őket. A szabadba kijáró állatoknál más probléma is jelentkezik. Nem veszélyesek az emberre, azonban betegségeket terjeszthetnek (orsóférget, nyugat-nílusi vírust, veszettséget).
Az európai helyzet
Az első példányokat 1934-ben telepítették be Németországban egy vadasparkba. Később háziállatként tartott, illetve szőrméjükért tenyésztett mosómedvék szabadultak ki. Az eredmény: Németországban ma megközelítőleg 500 ezer egyed él és terjeszkedik más országok felé.
A mosómedvék tartása nem egyszerű feladat. Az ivarérett példányokat gyakran szabadon engedik gazdáik. Az egyetlen magyarországi menhely, amely befogadhatná őket, telített, ezért nem meglepő, hogy nálunk is láttak már szabadon élő példányokat. A védett fajok érdekében - a németországi esetből okulva - háziállatként való tartásukat, tenyésztésüket 2010-ben megtiltották. A már meglévő mosómedvék engedéllyel tovább tarthatók.
A címben elhangzott kérdésre tehát a válasz a fentiek alapján: Nem, Kicsim, nem szabad!
