A jegesmedvére valóban igaz a mondás, hogy a jég hátán is megél. Időnként levándorol ugyan a jeges területekről a tundrára, de ott is igencsak zord az éghajlat. A tél hosszú és hideg, a szél pedig gyakran a 100 km/h-t is eléri. Hogyan viseli el ezt a jegesmedve? Fázik vajon?
A jegesmedve túlélési trükkjei
A jegesmedve túlélési esélyei a rendkívül zord sarki területeken sokkal nagyobbak, mint az emberé. Vastag, olajos bundája kitűnő hőszigetelést biztosít számára a szárazföldön és a jeges vízben egyaránt. A jégtábláról kiszemelt áldozatát így a vízben is megtámadhatja. A jégtáblákon való közlekedését segíti, hogy a többi medvefajjal ellentétben talpa vastag szőrrel borított. A lába így nem is csúszik, nem is fázik. Előnyt jelent számára mérete is: felnőtt korára hossza elérheti a 3 métert, súlya pedig a 680 kg-ot.
A jegesmedve kicsinyei jól fűtött odúba születnek - anyjuk saját lélegzetével melegíti fel azt. Mivel az odú bejárata belülről nézve nem emelkedő, mint más állatoké, hanem lejtős, a benti meleg nem tud megszökni. A bejárat alsó részét kitöltő hideg levegő elzárja az útját.
Egy másik túlélő - a pézsmatulok
A keleti pézsmatulok - vagy ahogy arrafelé nevezik, az ox - szintén magas fokon alkalmazkodott a hideghez.
Kinézete ellenére legközelebbi rokonai nem a bivalyok, hanem a kecskék. Kanadában és Grönlandon őshonos. Alkatának és bundájának köszönhetően a -50 C°-t is elviseli. A felnőtt pézsmatulok hossza mintegy 2-2,5 m, súlya 300-380 kg. Bundája lelóg az oldalán és a fejét is "sapka" védi.. A hosszú fedőszőrök alatt igen puha gyapjúszőrök rejtőznek. Ezek védik az állatot a lehűléstől. Mi vedléskor láthatjuk őket - a növényzeten fennakadva. Ezek a szőrök adják a legfinomabb és legértékesebb gyapjút. (Bár a pézsmatulok békésnek tűnik, nem ajánlatos megzavarni és gyapjúszerzéssel próbálkozni.)
Kisebb csordákban vándorol. Tomboló szélviharban az állatok egymás felé fordulnak, fejüket összedugják. Így a szél ellen is védekeznek és leheletük is melegíti társaikat.
